A borravaló eredete Angliába nyúlik vissza, de a világon ma már mindenhol ismerik. A legáltalánosabban a vendéglátóipari egységek felszolgálóinak adjuk, de más szolgáltatásokért is illik borravalót adni. Hogy mikor és mennyit, az az egyes országokban kialakult szokásoktól függ.
A borravaló története az angol teakertekből indult. A kertekben teázó hölgyek, asszonyok a kerttől kissé távolabb eső konyhában szorgoskodó pincérek motiválásaként dobták be az aprót az asztalokra kihelyezett dobozkákba annak érdekében, hogy teájukat még melegen fogyaszthassák el. Innen alakult ki a borravaló, ami akkor még inkább “teára valóként” funkcionált, később pedig általános érvényű szokássá nőtte ki magát a vendéglátásban.
Ma már a szolgáltatás díján felül adjuk, a régi korokban azonban sok helyütt (például Franciországban vagy Németországban) a pincérek megélhetését kizárólag a borravaló biztosította, hiszen nem kaptak havi fix összegű jövedelmet. Ezt tetézte néhány előkelő vendéglátós gyakorlata, ami abban állt, hogy a pincérek a borravaló elfogadásáért cserébe fizettek a munkaadójuknak egy meghatározott összeget.
Pontosan mennyi is az ideális borravaló összege?
A borravaló minimális összege a szolgáltatás díjának 10 %-a, maximális összege pedig 15 %-a.
Azt, hogy a borravalót mekkora összegben adjuk, a szolgáltatás minősége, a szolgálatás díja, továbbá a szolgáltatást igénybevevő elégedettsége dönti el.
Ha a vendég a szolgáltatással elégedett, a kiszolgáló személyzet kedvessége, figyelmessége elnyerte a tetszését, vagy esetleg speciális kérése volt, amit a személyzet rendben teljesített, magasabb összegű borravalót adunk, míg ha az előzőek nem mondhatók el, úgy a borravaló alsó határához közelítő összeget illik adni. Ugyancsak adható alacsonyabb összegű borravaló akkor is, ha a számla összege viszonylag nagyobb volt.
Mikor adunk borravalót?
A borravalót főként az éttermekben szokás adni. Manapság már sok helyen szerepel a felszolgálási díj a végösszegben. Ez általában 10-15 %-a a számlának.
(Kép: Pixabay)
Ismeretes a borravaló még a szállodákban is, amelyet a szállodai hordárnak mindig illik adni, valamint a szobapincérnek is, amelynek azonban nem kell a 15 %-os összeghez igazodnia, ha a szálloda már önmagában is felszámítja a kiszolgálás díját. Szállodában egyébként többnyire benne szerepel a szoba árában a kiszolgálás díja, amely szintén 10-15 %-os mértékű.
Illik adni borravalót a taxisnak, a postásnak, valamint adunk borravalót a fizetős mellékhelyiségekben is. Taxival való közlekedés esetén a borravaló összege a viteldíj 10-15 %-a, azonban illik ennél kicsit többet adni, ha az út rövidebb volt. A postásnak a pénzküldemény átvételekor adunk borravalót, aminek összege a pénzküldemény nagyságához igazodik.
Adjunk vagy ne adjunk?
Azt, hogy adjunk-e vagy ne, mindig a helyzet dönti el: milyen szolgáltatásról van szó, milyen volt a szolgáltatás minősége, mekkora volt pontosan a szolgáltatás díja, milyen volt a szolgáltatás, elégedett volt-e a vendég stb. A borravaló összegének helyes megítélése ugyanolyan fontos, mint annak eldöntése, hogy a vendég ad-e borravalót vagy sem, hiszen az sem jó, ha a borravaló túl kevés, és az sem, ha túl sok. Míg a túl kevés borravaló sértésnek tűnhet, a túl nagy összegű borravaló kínos helyzetet teremthet, ha például visszautasítják.
(Kép: Pixabay)
A borravalót érintő szokások folyamatosan változnak, hiszen például amíg régen nem építették bele a szolgáltatás díjába a borravalót, addig ez ma már a legtöbb helyen általánossá vált. Ezenkívül azt, hogy egy vendég ad-e borravalót vagy sem, a társadalom gazdasági helyzete is befolyásolja. Összetett kérdés tehát ez, és végső soron mindig a szolgáltatás igénybe vevőjének megítélése az, hogy ad-e borravalót vagy sem, ha pedig igen, akkor mennyit. Ugyanakkor a helyi szokásokhoz illik alkalmazkodni e téren a kellemetlenségek elkerülése végett.
Felhasznált irodalom:
Kiss Mariann: Teakalauz: A tea kultúrtörténete - A teáról praktikusan
Sille István: Illem, etikett, protokoll
